Összefoglalás

A német Energiewende jóval többet takar, mint amiről világszerte beszélnek. Nemcsak a megújuló villamos energiát foglalja magában, hanem az energiafelhasználás megváltoztatását is a közlekedési és lakóépületi szektorban.

Az energiafordulat nem csak a villamosenergia-ipar átállása atom- és szénenergiáról megújulókra. Az elektromos áram csupán a német energiaszükséglet 20%-át teszi ki, a fűtés és a közlekedés részesedése hozzávetőleg 40-40%. A nyilvánosság figyelmét leginkább az energiaipar keltette fel, a szalagcímek az atomenergia kivonását, valamint a szél- és napenergiára való átállást hirdették. Németország valójában az energiahatékony épületgépészeti technológiáknak is éllovasa. Ide tartoznak a „passzívházak”, amelyek szinte fölöslegessé teszik a lakásfűtési rendszereket, valamint az energiahatékony elektromos háztartási eszközök és ipari berendezések is.

Sajnos azonban túl kevés felújítást végeznek ahhoz, hogy az energetikai célú felújítások hatalmas energiahatékonysági potenciálját teljesen kiaknázzák. Németország nem bővítette a távfűtési hálózatait olyan gyorsan, mint a szomszédos Ausztria és Dánia. A kibővített hálózatok lehetővé teszik az erőművi generátorok vagy nagy napkollektoros rendszerek hulladékhőjének produktív hasznosítását. Ám a legnagyobb kihívást alighanem a közlekedési szektor jelenti, amelynek lehetőségeit világszerte vizsgálják – az elektromos mobilitási megoldásoktól a hibrid járművekig. Németország ezen technológiákban nem piacvezető. De a legnagyobb energiahatékonysági előnyt az jelenti majd, amikor az egyéni közlekedésről közösségi közlekedésre váltunk – és nagy autók helyett kisebb járműveket, például elektromos kerékpárokat használunk, amikor mindenképpen egyéni közlekedésre szorulunk.