Miért van szükség energiafordulatra ?

Az atomenergia kockázatainak mérséklése, kiiktatása

Németország elutasítja az atomenergiát annak kockázatai és költségei, valamint az atomhulladék kezelésének megoldatlan volta miatt. Az atomenergiának továbbá nincsenek meg az adottságai arra, hogy fontos szerepet játsszon a világ jövőbeli energiaellátásában.

Az Energiewende megvitatásakor a környezetvédők gyakran a szén-dioxid-kibocsátásra összpontosítanak. Az atomenergia támogatói nemcsak „mérhetetlenül olcsó energiáról” beszélnek, hanem „alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat” emlegetnek (bár az atomerőművek megépítése és az uránbányászat is valamennyi szén-dioxid-kibocsátással jár), amely kifejezés a megújuló forrásból származó energián felül az atomenergiát is magába foglalja.

A német lakosság azonban nagyon eltérően látja az atomenergiát és a megújuló energiákat. Ahogyan „Az Energiewende története” fejezetben is kitérünk rá, az Energiewende mozgalom valójában atomenergia-ellenes tiltakozásként indult az 1970-es években.

Az atomenergiával kapcsolatban hat fő probléma merül fel:

  1. Atomkatasztrófa kockázata egy atomerőműben (mint a jól ismert fukusimai, csernobili vagy Three Mile Island-i esetek, illetve a kevésbé közismertek, mint a kistimi atombaleset);
  2. Az atomfegyverkezés kockázata (atomerőművekből származó plutónium katonai felhasználása);
  3. Sugárzásveszély az atomhulladék tárolása során;
  4. A költség, mivel az atomenergia jelenleg nem finanszírozható – a bankok nem nyújtanak hitelt új atomerőmű építésére, mivel annak költsége túl magas a megújuló beruházásokéhoz képest, ezért a nyugati országokban tervezett valamennyi atomerőmű jelentős állami támogatással valósulhat csak meg. Az Egyesült Királyságban tervezett Hinkley Point atomerőmű magasabb átvételi árral dolgozik, mint amit Németország a napenergiáért fizet, ráadásul a banki kölcsönökre az állam vállal kezességet;
  5. Az uránerőforrások korlátolt hozzáférhetősége;
  6. A rugalmatlan alapterhelési energia inkompatibilitása a hullámzó szél- és napenergiával.

A harmadik kockázat különösen súlyos, mivel a jövő generációkra hárítjuk, akik a napjainkban termelt atomenergiából nem részesülhetnek, de a hulladékunkkal kénytelenek lesznek foglalkozni. Ha a világ összes atomreaktorát lekapcsoljuk, az emberiségnek akkor is őriznie kell a kiégett fűtőelem-tárolókat akár százezer évig is.

Akik mindezek ellenére támogatják az atomenergiát, és kezelhetőnek tartják ezeket a kockázatokat, egyidejűleg azt is gondolják, hogy nem lehetséges az energiaigényt 100%-ban megújuló forrásokból biztosítani. Az atomenergia valójában jóval korlátosabb, mint a megújulók. Ahogy a jelenleg működő szénerőművek esetében, úgy az atomerőműveknél is komoly műszaki kihívást jelent a hulladékhő hasznosítása, mely háttérbe szorul az atombiztonság miatt.

Ezzel szemben a naphő igen hatékony, és az ezt hasznosító rendszereket közvetlenül a hőfogyasztás helyére is lehet telepíteni (például lakóházakra). A biomassza-erőművekből származó hulladékhő is könnyen hasznosítható; az ilyen kapcsolt erőművek összesített hatékonysága jóval meghaladhatja a 80%-ot.

Az atomenergia valódi jövője

Végső soron nem az számít, elhisszük-e, hogy energiaszükségletünk fedezhető 100%-ban megújuló erőforrásokból. Az atomenergia egyszerűen túl jelentéktelen szereplő a világpiacon. Napjainkban még a globális energiaellátás hat százalékát sem éri el, és a következő évtized során több atomerőművet terveznek ekapcsolni, mint amennyit üzembe akarnak helyezni. Az 1973-as alapítása óta az atomenergia mellett kardoskodó Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint a világ 2050-re a jelenlegi szinthez (körülbelül 440 erőmű) képest megháromszorozhatná az atomerőművek számát (kb. 1400-ra) – ez évi 35 új atomerőművet jelent –, de a WWF Világ Természeti Alap becslése szerint ez az igen valószínűtlen forgatókönyv is csak tíz százalékkal csökkentené a globális szén-dioxid kibocsátást. Ez az eredmény túl csekély, túl lassú és túl drága ahhoz, hogy érdemben hozzájáruljon az éghajlatváltozás hatásainak kiküszöböléséhez. A folyamat továbbá súlyos erőforrás-problémákat is felvetne. A jelenlegi fogyasztás szintjén a könnyűvizes reaktorokhoz szükséges urán csak a következő harminc évben lesz megfizethető áron elérhető. Az atomenergia tehát nem megoldás még akkor sem, ha a kockázatokat kezelhetőnek tartjuk, és a fő cél a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése.

Ha fokozatosan át tudunk állni a megújulóenergia-ellátásra, akkor felelőtlenség napjainkban atomerőműveket üzemeltetni – és etikátlan ezeket a kockázatokat a jövő generációkra hagyni.