A technológia mint kulcskérdés

Egyéb megújulók

Az egyéb megújuló energiatípusok közé tartozik a naphő és a geotermikus energia (amit villamos energia előállítására és fűtésre is lehet hasznosítani). Németországnak ugyan nincsen akkora geotermikus potenciálja, mint Izlandnak és az Egyesült Államoknak, de egyes területeken itt is érdemes alkalmazni. A naphő elsősorban azért nem olyan sikeres, mint a napenergia, mert a napkollektorok költsége nem csökkent számottevően az elmúlt tíz évben, elsősorban a magas telepítési költség miatt.

Németországnak geotermikus erőforrásai is vannak – ez a föld alól kinyerhető hőt jelenti. Németország első geotermikus erőműve 2003-ban kezdett üzemelni, bár még nem követte sok további projekt. A lakosságot továbbra is aggasztja a mikroszeizmikus aktivitás, a zaj és a talajvízre gyakorolt hatás.

A közösségek korai bevonása, az erőművek helyszínének gondos kiválasztása, és az elérhető legjobb feltárási és működtetési technológiák tehát kulcsfontosságúak a kockázatok minimalizálása és az elfogadottság növelése szempontjából. Észak-Amerikához és Ázsiához képest azonban jóval kisebb a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) európai országainak (Németországot is beleértve) geotermikus potenciálja, és néhány régióra korlátozódik, ahol jó energiahozam és magas hőmérséklet érhető el. A geotermikus áramtermelés növekedése tehát várhatóan jóval lassabb lesz, mint a szél- és napenergiáé.

Vízenergia

Az eredeti, 1991-es kötelező átvételi árakat elsősorban azért vezették be, hogy a meglévő kisebb vízerőművek jövedelmezőek maradjanak. Az elmúlt 25 évben épült néhány új rendszer, de Németország vízenergia-potenciálját nagyrészt már kiaknázták. 1990-ben például körülbelül 17,4 TWh vízenergiát termeltek a 2015-ös 19,3 TWh-hoz képest. Ez a hozzávetőleg tíz százalékos növekedés azonban az időjárástól is függ; 1996-ban 22 TWh volt a megtermelt energia. Ha ezt az értéket vesszük alapul, a vízenergia-hasznosítás valójában tíz százalékkal csökkent. A rendszerek korszerűsítésével párhuzamosan számos vízerőművön végeztek környezetvédelmi fejlesztéseket az elmúlt évtizedben.

Megújuló hő

Amikor megújuló energiaforrásból – például biomasszából vagy napkollektorokkal – termelünk hőt, „megújuló hőről” beszélünk, de ez a kifejezés a fűtőművek hulladékhőjének kinyerésére is vonatkozhat. Mivel a fűtés Németország összes energiafogyasztásának körülbelül 40%-át teszi ki, a megújuló hőtermelés potenciálja nagyobb a megújuló villamosenergia-termelésénél, mivel az áram csupán az ország energiafogyasztásának 20%-át teszi ki. A megújuló hő azonban nem aratott akkora sikert az országban, részben azért, mert erre soha nem írtak elő kötelező átvételi árat. A német kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra az ország hőigényének 14%-át megújuló forrásokból fedezi. A megújuló fűtés törvény értelmében minden új építésű ház fűtési rendszerét megadott részben megújuló energiaforrásokra kell alapozni.

Megújuló hő biomasszából

Mostanáig a megújuló hő nagy része biomasszából származott, azon belül a faforgács, a tűzifa és növekvő arányban a fapellet volt a leggyakoribb tüzelőanyag. Németország Piacösztönző Programja szintén támogatja a biomassza alapú megújuló hőtermelést szigorú hatékonysági és kibocsátási feltételek mellett. A biomassza erőművek hulladékhőjét pedig távfűtési hálózatokban hasznosítják. A megújuló energiáról szóló törvény előírja, hogy a legtöbb biomassza erőműnek vissza kell nyernie az áramtermelés során keletkezett hulladékhő egy részét (kapcsolt hő- és áramtermelés).

Megújuló hőtermelés hőszivattyúkkal és napkollektorokkal

Egyre több megújuló energiaforrást hasznosító új technológia jelenik meg a piacon. A biomasszán kívül ott van például a „sekély” geotermikus energia, amelyben a hőt kevéssel a föld alól vagy a talajvízből nyerik ki. Ezt a hőt aztán hőszivattyúkkal lehet hasznosítani, ahogyan a környezeti levegő hőjét is. Németországban 2013-ban az új épületek egyharmadába került hőszivattyús fűtési rendszer.

A lakóházakra és üzlethelyiségekre napkollektort is lehet telepíteni a hőigény kiszolgálására. Németországban 2015 végére 2,15 millió napkollektoros rendszert telepítettek körülbelül 19,2 millió négyzetméternyi felületen.

Egy épületen végzett energiahatékonysági felújítás évtizedek alatt behozhatja az árát a fogyasztás költségeinek csökkenésével, de a kezdeti kiadás így is sokak számára megfizethetetlen lehet. Ezen akadályok leküzdése érdekében vezették be a Piacösztönző Programot, amely megújuló hőenergia-berendezésekre (napkollektorokra, modern biomassza tüzelésű fűtőrendszerekre és energiahatékony hőszivattyúkra) nyújt támogatást. További információért lásd a 3. rész „F –Piacösztönző Program” című fejezetét.

Ez a piac azonban megközelítőleg sem növekszik olyan gyorsan, mint a napenergia-szektor. A napkollektoros hőtermelés lassú terjedésének egyik oka az, hogy Németországban nincsen kötelező átvételi ár a kinyert naphőre, csak a napenergiára. A napkollektorok telepítése ezért részben a kormány által környezetvédelmi adóból és kibocsátáskereskedelemből finanszírozott adó-visszatérítésektől függött. Bár a napkollektorok ára mérséklődött, a rendszerek összköltsége nem változott, részben a telepítés változatlanul magas költségei miatt. A napkollektorok piaca nagyrészt a kisméretű, egy-két családnak otthont adó lakóházakra telepített rendszerekre korlátozódik. Más országokban, például Dániában a nagy méretű szabadon álló napkollektorok a népszerűek, melyeket ötödakkora áron lehet telepíteni, és versenyképes hőtermelési költségekkel járnak. Németországban ugyan van pénzügyi támogatás ilyen rendszerekre, de a napkollektor piacnak még van hova fejlődnie. A szövetségi kormány „Épületek Energiahatékonyságára Irányuló Stratégiája” részeként bejelentették, hogy további intézkedéseket tesznek a nagyméretű, távfűtésben használandó napkollektoros létesítmények támogatására.

A naphő jelenleg Németország hőigényének csak egy százalékát fedezi, ami különösen sajnálatos annak fényében, hogy a német energiafogyasztás körülbelül 40%-a a hőenergia, a villamos energia csupán 20%-ot tesz ki (a fennmaradó 40% üzemanyag).

A megújuló hő tehát sokkal nagyobb potenciállal rendelkezik a német energiafordulat szempontjából, mint az összes villamosenergia-forrás.