Szakpolitikák a tiszta energiáért

Az atomenergia kivezetése

Az atomenergia kivezetése a német energiafordulat központi eleme. A németek az atomenergiát szükségtelenül kockázatosnak, túl drágának és a megújulókkal összehangolhatatlannak tartják. 2022-re tervezik az utolsó németországi atomerőmű lekapcsolását. 2011 elején tizenhét atomerőmű üzemelt, 2016 elejére nyolc maradt. Németország az atomenergia után maradt űrt megújuló forrásokból származó villamos energiával, földgázturbinákból származó energiával, alacsonyabb energiafogyasztással (energiahatékonyság és energiatakarékosság), fogyasztói oldali szabályozással és – átmenetileg – a meglévő hagyományos erőművekkel tervezi betölteni.

A 2011-es atomenergia-kivezetési terv nem az első volt Németország történetében. 2000-ben a szociáldemokraták és a zöldpártiak kormánykoalíciója Gerhard Schröder kancellár kormányzása alatt megállapodásra jutott Németország atomenergia-szektorával, hogy az ország atomerőműveit átlagosan 32 évnyi üzemidő után lekapcsolják. Akkor 19 atomerőmű üzemelt az országban, amelyeknek még nem járt le az életciklusa.

A cégek azonban engedélyt kaptak arra, hogy az erőművek között áthelyezzék a kilowattórákat. Így maguk a vállalatok dönthették el, hogy határidő előtt lekapcsolnak egy erőművet, de annak fennmaradó kilowattóráit egy másik erőműhöz rendelik, ami például a hálózat központibb részén helyezkedik el. Attól függően, hogy addigra mennyi atomenergiát termelnek meg, Németország elvileg 2023-ban állította volna le az utolsó atomerőművet.

Németország négy nagy energiavállalatának (EnBW, RWE, E.On és a svéd Vattenfall) nem volt más választása, mint elfogadni a Schröder kancellár kormányával kötött kompromisszumot, de a jelek szerint inkább a kivárás stratégiáját követték – és az atomról szénre és földgázra álltak át a megújulók helyett. Németország új megújuló beruházásainak csupán hét százalékát végezték ezek a vállalatok 2011 végére (a lakossági megújuló beruházásokról az „Energia az emberektől” fejezetben olvashat többet). Ez idő alatt az atomenergia aránya a német energiaellátásban az 1999-es 30%-ról 23%-ra esett 2010-re. 2016-ra Németország kilencet bezárt a 2010-ben még üzemelő tizenhét reaktorból.

Szakpolitikai csiki-csuki

Majd 2011. március 11-én jött a fukisimai atomkatasztrófa Japánban. A becslések szerint csak Berlinben 90 000 ember vonult az utcára az atomenergia ellen tiltakozni. A német kormány elhatározta, hogy az ország tizenhét reaktorából nyolcat azonnal leállít. A döntés két hónappal később vált véglegessé, és lényegében azt jelentette, hogy Merkel kancellár koalíciója csupán néhány hónapra függesztette fel a korábbi atomerőmű-leépítési tervet, majd az előzőhöz hasonló határidőt szabott ki. Németország most afelé halad, hogy 2022-re teljesen atommentes legyen. A fennmaradó kilenc atomerőmű mindegyikének megvan már a leállítási határideje.

Az atomenergia kivezetéséről szóló vita 2016-ban az erőművek üzemen kívül helyezésének és a gyakorlatilag korlátlan ideig karbantartandó végleges atomhulladék-tároló kialakításának finanszírozásáról szólt. Az E.On kettévált, így kísérelve meg, hogy atomenergia-eszközeit a hagyományos energiával foglalkozó új cégére hárítsa; ha a vállalat csődbe megy, a megújuló energiával foglalkozó új cég nem visel anyagi felelősséget. A német kormány és az atomvállalatok azonban jelenleg egy megállapodáson dolgoznak annak biztosítására, hogy forrásokat tegyenek félre egy külön erre a célra létrehozott alapban. Mostanáig nem került pénz az alapba, a forrásokat beruházásokba fektették – ezért csőd esetén nem állnának rendelkezésre. A német kormány 2016-ban 23,3 milliárd euró értékű alapot javasolt, ami körülbelül hatmilliárddal haladja meg a vállalatok által korábban félrerakott összeget. A pénzt közvetlenül az alapba kellene befizetni, nem lenne elég félretenni a költségvetésben.