Az Energiewende története

Az Energiewende évszámokban

Check the timeline covering the main historic events in Germany's Energiewende.

1974

Megalapítják a Német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatalt.

1977

Az olajválságra reagálva elfogadják az első hőszigetelési és hőgazdálkodási rendeleteket, amelyek megszabják az épületek energiaigényének felső határát és a fűtési rendszerek energiahatékonysági feltételeit.

1978

Németország létrehozza a Blauer Engel (Kék Angyal) címkét, amit a környezetbarát termékek kapnak meg – tizennégy évvel az Energy Star címke amerikai megalkotása előtt. A Kék Angyal címkét környezetvédők, szakszervezetek és egyházi csoportok összefogásával alkották meg, az Energy Star programot pedig az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) vezette be.

1980

Megjelenik az „Energiewende” (Energiafordulat) című tanulmány, amely bemutatja, hogy a gazdasági növekedés kisebb energiafogyasztás mellett is töretlen maradhat.

1983

A Zöld Párt a történelem során először bejut a német országgyűlésbe, és a környezetvédelmi kérdések is napirendre kerülnek.

1986

Az ukrajnai Csernobilban meghibásodik egy atomerőmű. Öt héttel később megalapítják a német Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Atombiztonsági Szövetségi Minisztériumot.

1987

Helmut Kohl kancellár (CDU) „az üvegházgáz-hatás okozta súlyos éghajlatváltozás veszélyéről” beszél a német országgyűlésben.

1987

A Fraunhofer ISE napenergiai kutatóintézete kialakítja a Rappenecker Házat, az első napelemekkel ellátott, a hálózattól független hegyi menedékházat az európai kirándulók számára.

1991

Helmut Kohl kancellár kereszténydemokrata-libertariánus koalíciója alatt elfogadják a kötelező átvételi árról szóló törvényt. A jogszabály meghatározza az első kötelező átvételi árakat, és kimondja, hogy a zöld energia prioritást élvez a hagyományos energiával szemben.

1991

A „Schönauer Stromrebellen” (a fekete-erdei kisváros, Schönau áramlázadói) alulról szerveződő mozgalmat indítanak, hogy felvásárolhassák a helyi áramhálózatot.

1992

A Fraunhofer ISE hálózattól független napelemes családi házat épít Freiburgban, hogy bemutassa, hogy egy átlagos család teljes otthoni energiaigénye kielégíthető megújuló energiaforrásokból.

1993

Miután a Zöld Párt és a Szociáldemokrata Párt az 1980-as években felszólította a kormányt az atomenergia kivezetésére, megkezdődtek az energiakonszenzus tárgyalások az atomenergia németországi jövőjéről. A konzervatív kormány meghívta az ellenzéki pártokat, hogy üljenek egy asztalhoz az atomenergiai érdekeltségekkel rendelkező közműszolgáltatók képviselőivel.

1996

A Német Fejlesztési Bank (KfW) elindítja Szén-dioxid Kibocsátáscsökkentési Programját a lakóépület-állomány felújítására, különös tekintettel a volt NDK területére.

1997

A scönaui áramlázadók végre visszaszerzik helyi hálózatukat, és elkezdik a megújulóenergia-termelést.

1998

„Liberalizálják” a német energiapiacot, ami többek között azt jelenti, hogy az energiacégeknek és a hálózatüzemeltetőknek jogilag külön szervezeteknek kell lenniük. A megújulók terén a változás azt hozta, hogy az új energiaszolgáltatók csak zöld áram értékesítésével léphetnek be a piacra. A liberalizáció ellenére az országnak még hét évig nincsen felügyelő testülete.

1999

A 100 000 Napelemes Tető Program fellendíti a németországi napenergia-piacot. Elindítják a Piacösztönző Programot is, ami a megújuló fűtési rendszerek kialakítását célzó több milliós pénzügyi támogatási rendszer.

1999–2003

Németország „környezetvédelmi adót” vet ki, évente pár centtel emelve a benzin literének és a fosszilis energiaforrásból termelt villamos energia kilowattórájának árát; az eredmény a kisebb fogyasztású autók értékesítésének növekedése, és valamivel kisebb összfogyasztás.

2000

A Szociáldemokrata Párt és a Zöld Párt által Schröder kancellár kormányzása alatt megírt megújuló energia törvény (EEG) lép a kötelező átvételi árról szóló törvény helyébe. Az új jogszabály értelmében az átvételi ár a beruházás költségéhez igazodik, nem a kiskereskedelmi árhoz.

2000

Schröder koalíciója megegyezésre jut az atomerőművek tulajdonosaival, hogy körülbelül 2022-re leállítsák Németország atomerőműveit.

2001

Az Európai Bíróság kimondja, hogy a kötelező átvételi ár nem minősül „állami támogatásnak”, ezért nem ütközik jogszabályba.

2002

Életbe lép az „Energieeffizienz” energiahatékonysági kezdeményezés, amely a háztartási és kereskedelmi végső energiafelhasználás hatékonyságát hivatott növelni.

2002

A kapcsolt hő- és energiatermelésről szóló törvény elfogadása. A törvény és két későbbi módosítása a kapcsolt hő- és energiatermelés támogatásának legfontosabb jogi eszköze.

2004

A fotovoltaikus energiát korlátozás nélkül belefoglalják az EEG-be.

2005

A korábban a távközlést és a postai szolgáltatásokat felügyelő Szövetségi Hálózati Ügynökség (Bundesnetzagentur) felügyeleti hatásköre alá sorolják a villamosenergia-hálózatot és a gázpiacot is, részben a megújuló energiához kapcsolódó hálózati díjakról kialakult vita rendezésének érdekében.

2005

Az EU bevezeti a kibocsátáskereskedelmi rendszert.

2007

Németország Integrált Energetikai és Klímavédelmi Programja új energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokra vonatkozó célokat, szakpolitikákat és támogatási programokat fogalmaz meg.

2009

Első ízben módosítják a megújuló energiáról szóló törvényt a szociáldemokraták vagy a zöldek bevonása nélkül. Az új jogszabály egyre inkább arra összpontosít, amit Merkel kancellár koalíciója „piaci eszközöknek” tekint.

2009

A fűtésre használt megújuló energiaforrásokról szóló törvény az első jogszabály, amelyik kifejezetten a megújuló hővel foglalkozik, és előírja, hogy az új építésű házakba megújuló fűtési rendszereket telepítsenek.

2009

Elfogadják az energiafogyasztó termékek környezetbarát tervezéséről szóló törvényt, ami az európai „ökodizájn” irányelvet integrálja a német jogrendszerbe.

2010

Merkel kancellár koalíciója elhatározza, hogy 8–14 évvel meghosszabbítja a fennmaradó tizenhét német atomerőmű üzemelési hatályát.

2010

A biomasszára vonatkozó fenntarthatósági rendelet kitér a fenntartható biomassza-előállítás kérdésére.

2010

Létrehozzák az Energetikai és Klímavédelmi Alapot, Németország első energiahatékonysági alapját, amit a szén-dioxid kibocsátási engedélyekből származó bevételből finanszíroznak. A pénzalap összege a kibocsátási engedélyek alacsony ára miatt a felére apad. Merkel kancellár semmissé teszi a 2002-es atomerőmű-leszerelési tervet azzal, hogy meghosszabbítja az atomerőművek élettartamát.

2011

A fukusimai atombaleset miatt Merkel kancellár változtat az atomenergiáról alkotott álláspontján, és Schröder kancellár atomenergia-kivonási programjánál kissé sietősebb átállást kezdeményez. Az atomenergia-kapacitás 40%-át egy héten belül végleg leállítják, az utolsó atomerőmű leszerelését 2022-re tervezik.

2012

Május 50%: Németország új világcsúcsot ér el a napenergia-termelés terén. November A német energiaexport rekordszintet ér el.

2013

Január A megújuló különadó kilowattóránként 5,3 centre emelkedik. A német energiaexport majdnem 50%-kal nő.

2014

A megújuló különadó kilowattóránként 6,3 centre emelkedik. Augusztusban módosítják a megújuló energia törvényt, és az új kormány decemberben elfogadja a Klímavédelmi Cselekvési Tervet és a Nemzeti Energiahatékonysági Tervet.

2015

A módosított EEG részeként lezajlik a nagyméretű fotovoltaikus erőművek első energiaárverése.

2015

Németország új energiahatékonysági eszközcsomagot vezet be, például a nem lakhatásra használt épületek korszerűsítésére irányuló új támogatási programot.