Európai kilátások

Energiafordulat – Gondolkozzunk Európában!

Az energia központi kérdéssé vált Európában, az Európai Uniónak azonban nincsen exkluzív hatásköre ezen a területen.

Bátor előrelépés volt a 2009-es Lisszaboni Szerződésben közösségi jogkör alá helyezni az energiapolitikát, de ez magától értetődő konfliktusforrás a tagállamok és uniós intézmények között. A tagállamok szabadon megválaszthatják saját energiamixüket, de az EU fenntartható energia- és klímapolitikájának meghatározása az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Ahogyan a belső energiapiac megvalósításáról szóló párbeszéd is mutatja, a tagállamok számára fontos az energiamix kialakításának nemzeti szuverén joga.

De még a leginkább kétkedő tagállamok is belátják, milyen előnyökkel jár a jogkörök összekapcsolása és a szomszédokkal való összefogás, vagy akár az Európai Bizottság felhatalmazása arra, hogy nemzetközi tárgyalásokon a nevükben járjon el. Ez még fontosabbá válik az energiabiztonság és a megbízhatatlan energiaexportőröktől való függetlenség vonatkozásában. Globális szinten az EU ambiciózus klímaunió imázsa mára kissé megkopott.

Internally, the EU has actually pushed things forward: the recent years saw the EU making clear commitments through a Az Unió határain belül sok előrelépés történt: az elmúlt években az EU fontos jogszabályokat hozott a megújulókról és energiahatékonysági intézkedésekről, melyek egyértelmű vállalásokat tartalmaznak, elkötelezte magát a 2015-ös Energiaunió létrehozása mellett, és hosszú távú energiapolitikai jövőképet fektetett le a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervvel. Az EU ugyanakkor függ a tagállamok ambícióitól, és az elmúlt években azt láthattuk, hogy a nemzeti energiapolitikák egyre távolodnak egymástól. Míg egyes országok teljesen elköteleződtek a tiszta energiafordulat, az atomenergia kivezetése és a szén-dioxid kibocsátások csökkentése mellett, mások rendhagyó erőforrásokkal, például palagázzal kísérleteznek, vagy kockázatos technológiáknak (pl. atomenergia) nyújtanak jelentős állami támogatásokat.

Mi az Európai Unió és a tagállamok álláspontja a klímavédelmi és energetikai célok konkrét megvalósításáról? A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv célja egy alacsony szén-dioxid kibocsátású európai gazdaság kialakítása a kontinens versenyképességének és ellátási biztonságának megerősítése mellett. Ezen ambiciózus cél eléréséhez kötelező érvényű mérföldköveket határoztak meg 2020-ra és 2030-ra. Az EU 2020-as klímavédelmi és energetikai keretrendszere 2020-ig elérendő célként határozza meg a szén-dioxid kibocsátás 20%-os csökkentését, a megújulók 20%-os részesedését a villamosenergia-mixben, és az energiahatékonyság 20%-os növelését. A kibocsátáscsökkentés eszközeként vezették be Európában a világon elsőként a Kibocsátáskereskedelmi Rendszert (EU ETS) amit mára sok más ország és régió is átvett.

Az EU egyelőre jó úton halad 2020-as céljai elérése felé. Itt részletesebb elemzés található minderről, és az országprofilokat rendszeresen frissítik az európai haladás nyomon követésének érdekében.

A 2030-as célok eléréséhez azonban még többet kell tenni. A 2014-es kemény politikai tárgyalásokat követően a tagállamok megegyeztek a legkisebb közös nevezőben: legalább 40%-kal kell csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, legalább 27%-kall kell emelni a megújuló energia arányát (ez uniós szinten kötelező érvényű), és legalább 27%-kal kell növelni az energiahatékonyságot. A 2015 decemberében tartott párizsi klímakonferenciát (COP21) követően komolyabb elhatározás kell ahhoz, hogy elérjük a világközösség célját, hogy a globális felmelegedést „jóval 2°C alatt, de inkább 1,5°C-hoz közelítve” tartsuk. Még hosszú és kanyargós út vár ránk, amíg elérjük mind ezt, mind az EU célját, hogy alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság legyünk 2050-re. Kövessék a fejleményeket!