Szakpolitikák a tiszta energiáért

Energiatakarékossági rendelet (EnEV) és pénzügyi támogatási rendszerek

Ha az új épületek építésére gondolunk, a német Energiewende 1990-ben kezdődött a fokozottan hatékony passzívházak kifejlesztésével. Bár sok épület felújítható olyan módon, hogy megfeleljen a passzívház feltételeket megközelítő szigorú követelményeknek, sajnos még sokat kell fejlődni a felújított épületek energiahatékonyságának fokozása terén. A helyzet javítására Németország kidolgozta az energiahatékony épületek stratégiát.

Németországban a teljes energiafogyasztás hozzávetőleg 40%-a az épületekre, javarészt fűtésre megy el. Ez a terület kulcsfontosságú a német energiafordulat szempontjából, mivel a legtöbb megújuló energiaforrást villamosenergia-termelésre használják, ami a német energiafogyasztás csupán 20%-át teszi ki. A fűtési szektorban még mindig az olaj és a földgáz uralkodik, együttesen a fűtéspiac több mint háromnegyedét ezek teszik ki.

Épületek korszerűsítése – a legnagyobb figyelmet igénylő terület

Németországban a fűtésre, hűtésre és melegvíz-előállításra használt energiafogyasztás nagy részéért az épületek felelnek, amelyek nagyrészt az első épületszigetelési előírások 1978-as bevezetése előtt épültek. A hozzávetőleg 15 millió családi ház kétharmada olyan időszakban épült, amikor a szigetelésre nem vonatkoztak szabályozások. Az energiafordulatnak még fel kell mérnie a felújításokban rejlő potenciált. Ahelyett, hogy biztosítaná a lehető legátfogóbb felújítások elvégzését, a német törvény általában csupán a legsürgősebb kisebb javítások elvégzésére ösztönözte az épülettulajdonosokat.

Tehát nem az alacsony felújítási ráta az egyetlen probléma; a felújítások sem elég kimerítőek. Az épületeket nem szigetelik megfelelően a felújítások alkalmával, és nem alkalmazzák eleget a megtérülő technológiákat. Ennek eredményeképpen a most felújított épületek hamarosan megint felújításra szorulnak.

Ezen hiányosságok az információhiány, a motiváció hiánya, a finanszírozási problémák, a beruházások alacsony rövid távú megtérülése, valamint a felújításokat végző cégek, tervezők és mesteremberek képzettségének hiánya miatt fordulnak elő.

A bérlők és főbérlők dilemmája is fontos kérdés. Az épülettulajdonosokat nem motiválja, hogy olyan felújításokra fordítsanak pénzt, amelyek csupán a bérlőik közműköltségeit csökkentik. Ez különösen súlyos helyzetet eredményez Németországban, ahol az ország 39 millió családjából 22 nem saját tulajdonú otthonban él.

Erőfeszítések a helyzet javítására

Németország jelenleg arra összpontosít, hogy megemelje az évi egy százalékos felújítási rátát (ami azt jelenti, hogy az összes épületet száz év alatt újítanák fel) 2%-ra (így minden épületet negyven éven belül felújítanának).

Az Energiewende a villamos energia terén remek fejlődést ért el számos szakpolitikai eszközt alkalmazásával, de az épületfelújítások terén lassabb a haladás. Csak úgy gyorsítható fel a fejlődés, ha megváltoztatják a szakpolitikákat. Az energiatakarékossági rendelet (EnEV) előírásokat tartalmaz az energiaauditokra, a régi fűtési rendszerek cseréjére és a felújítási lépések minőségére vonatkozóan. Ez az utolsó pont azonban csak akkor ér valamit, ha ténylegesen történik felújítás. Németországnak nincsen olyan jogi eszköze, amely a korszerűsítéseket gyorsítaná fel.

Ehelyett az ország a tájékoztatásra és a pénzügyi támogatásra összpontosít. A KfW fejlesztési bank speciális alacsony kamatozású hiteleket nyújt energiahatékonysági felújításokra, bár a finanszírozásra fordított pénz több mint 50%-át még mindig az új épületekre különítik el. 2012-ben felülvizsgálták a bérlők jogait védő jogszabályokat, hogy arra ösztönözzék az épületeiket bérbe adó tulajdonosokat, hogy felújításokat végezzenek.

Meg kell növelni a korszerűsítések támogatására elkülönített támogatásokat. Az alacsony jövedelmű családok gyakran rosszul szigetelt épületekben élnek, ezért magasak az energiaköltségeik. Az épülettulajdonosok azonban nem akarnak felújításra költeni, mert nem ők részesülnek az alacsonyabb rezsi előnyeiből. Ez a dilemma csak az ilyen helyzetekben nyújtott felújítási támogatással oldható fel, de az energiafordulat még nem talált erre megfelelő megoldást.

A 2014-es Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv részeként új programokat dolgoztak ki a nem lakáscélú ingatlanokra – ez addig elhanyagolt terület volt. Új eszközöket fejlesztenek ki energetikai tanácsadásra. Az Energetikai és Környezetvédelmi Kutatóintézet (IFEU) például az „egyéni felújítási menetrend” nevű eszközön dolgozik, ami lépésekre bontott segítséget kínál a tulajdonosoknak a felújításhoz.

A Cselekvési Tervben javasolt egyik legfontosabb eszközt, a felújításokra adott adókedvezményt azonban a szövetségi államokat képviselő Bundesrat sajnos elutasította néhány állam ellenkezése miatt.

A 2015-ös új szakpolitika, a „Hauswende” (házfordulat) újra fel akarja lendíteni a felújítási törekvéseket. A Német Környezetvédelmi Minisztérium azért indította a Hauswende projektet, hogy elősegítse az energiatakarékosság-központú felújításokat, amik gyakran komplex, számos szakmát felölelő projektek. A Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv további törekvései közé tartozik egy új címkerendszer a meglévő fűtési rendszerekre, valamint a „hőellenőrzés”, a kéményseprők és fűtési rendszer telepítők által megvalósított program, melynek célja a fűtési rendszerek korszerűsítésének felpörgetése.

Az is hasznos lenne, ha az egyes épületek felújításán túl megvizsgálnák, hogyan lehetne egész környékek és kerületek energiahatékonyságát megnövelni. 2012-ben a KfW különleges és sikeres támogatási programot indított „Energetische Stadtquartiere” (Energia a városnegyedekben) címmel, ami pénzügyi ösztönzőket kínál településeknek kerületi szintű korszerűsítési programokat tervezésére, szervezésére és megvalósítására, valamint távfűtési hálózatok kiépítésére. A települési szintű fejlesztéseket támogató programokon és más településeket célzó programokon belül jut finanszírozás az energiahatékonysági intézkedésekre és a megújuló és távfűtési infrastruktúra kiépítésére.

Az energiatakarékossági rendelet (EnEV)

Németország 2002-ben fogadta el az energiatakarékossági rendeletet (EnEV). Ez volt az első olyan jogszabály, amelyikkel úgy lehet meghatározni egy épület környezetvédelmi mérlegét, hogy nem csak az épületnek szolgáltatott hasznos energiát mérik, hanem az ahhoz felhasznált primer energiát is, amibe beleszámítanak a termelés, elosztás, tárolás stb. veszteségei. Az EnEV ezen felül a felújítások lépéseinek minőségére, az energiaauditokra és a régi fűtési rendszerek cseréjére vonatkozó előírásokat is tartalmaz. A hatályos EnEV meghatározza, hogy az új építésű lakóingatlanok nem fogyaszthatnak (beltéri fűtött) négyzetméterenként 60-70 kilowattóránál több energiát fűtésre és melegvíz-előállításra egy évben.

Az energiatakarékossági rendeletet 2016-ban módosítják, mert a kormánynak az Európai Épületenergetikai Irányelv értelmében be kell vezetnie a közel nulla energiaigényű szabványt. Ennek kapcsán a kormány azt fontolgatja, hogy szigorít az új épületekre vonatkozó előírásokon, tovább csökkenti energiaigényük felső korlátját, és a passzívházakéhoz jóval közelebbi feltételeket állít fel.

Német építészek már 1990-ben építettek olyan házakat, amelyek beérik négyzetméterenként csupán 15 kilowattóra hőenergiával – ezek az első passzívházak. Egy passzívháznak olyan kevés fűtési energiára van szüksége, hogy egyes lakók egyszerűen áthívják a barátaikat vacsorára, mikor kezd hideg lenni a lakásban. A konyha és az emberek melege be tudja fűteni a házat.

A passzívházak lényegében lehetővé teszik a fűtési rendszer elhagyását még olyan hideg éghajlaton is, mint Németországé. A fűtési költségek egy hagyományos új épületénél a becslések szerint 90%-kal alacsonyabbak, részben azért, mert a tartalék fűtési rendszerek jóval kisebbek lehetnek.

A passzívházak a „high-tech” és a „low-tech” keverékei. Az alacsony technológiai szintű rész viszonylag magától értetődő: a házakat Németországban déli tájolással építik. A déli homlokzatok nagy üvegezett felületei sok napfényt és hőt engednek be a hideg évszakokban; nyáron a déli erkélyek árnyékolnak, ezáltal megelőzve a túlmelegedést. A déli oldalra továbbá lombhullató fákat ültetnek, amik további árnyékot nyújtanak nyáron, de télen elhullajtják leveleiket, hogy átengedjék a napfényt.

A magas technológiai szintű megoldások közé tartoznak a tripla üvegű ablakok, amelyek beengedik a fényt és a hőt, de nagyrészt megakadályozzák, hogy a hő eltávozzon az épületből. A passzívházakban hővisszanyerő szellőzőrendszer üzemel, ami a penészesedés kialakulását is megelőzi.

A passzívházak tökéletesen példázzák, hogyan fog a német Energiewende jóval magasabb életszínvonalat nyújtani az energiafogyasztás csökkentése és fenntarthatóságának fokozása mellett.

Energia plusz házak

Némelyik német városban (például Frankfurtban) már most elvárják a passzívház követelményeket minden új épületre, amit a várostól vásárolt telekre építenek. Az EU előírta, hogy 2020-tól minden új építésű lakóépületnek „közel nulla energiaigényűnek” kell lennie.

És mikor egy passzívházra napelemes tetőrendszert vagy más, a megújuló energiát közvetlenül hasznosító rendszert telepítenek, az eredmény egy olyan ház, ami gyakorlatilag több energiát termel, mint amennyit fogyaszt – legalábbis elméletben. Az „energia plusz” házak azonban nem függetlenednek a hálózattól; ehelyett napenergiát értékesítenek a villamosenergia-hálózaton, amikor többletet termelnek, máskor pedig onnan veszik az áramot. És persze a főzéshez használt gázt és egyebeket is a szokásos módon kell megvásárolni.