Szakpolitikák a tiszta energiáért

Koordináció az Európai Unióval

Az energia központi kérdéssé vált Európában, az Európai Uniónak azonban nincsen exkluzív hatásköre ezen a területen. Bátor előrelépés volt a 2009-es Lisszaboni Szerződésben közösségi jogkör alá helyezni az energiapolitikát, de ez magától értetődő konfliktusforrás a tagállamok és uniós intézmények között.

A tagállamok szabadon megválaszthatják saját energiamixüket, de az EU fenntartható energia- és klímapolitikájának meghatározása az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Ahogyan a belső energiapiac megvalósításáról szóló párbeszéd is mutatja, a tagállamok számára fontos az energiamix kialakításának nemzeti szuverén joga. De még a leginkább kétkedő tagállamok is belátják, milyen előnyökkel jár a jogkörök összekapcsolása és a szomszédokkal való összefogás, vagy akár az Európai Bizottság felhatalmazása arra, hogy nemzetközi tárgyalásokon a nevükben járjon el. Ez még fontosabbá válik az energiabiztonság és a megbízhatatlan energiaexportőröktől való függetlenség vonatkozásában. Globális szinten az EU ambiciózus klímaunió imázsa mára kissé megkopott.

Az Unió határain belül sok előrelépés történt: az elmúlt években az EU fontos jogszabályokat hozott a megújulókról és energiahatékonysági intézkedésekről, és hosszú távú energiapolitikai jövőképet fektetett le a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervvel. Az EU ugyanakkor függ a tagállamok ambícióitól, és az elmúlt években azt láthattuk, hogy a nemzeti energiapolitikák egyre távolodnak egymástól. Míg egyes országok teljesen elköteleződtek a tiszta energiafordulat, az atomenergia kivezetése és a szén-dioxid kibocsátások csökkentése mellett, mások rendhagyó erőforrásokkal, például palagázzal kísérleteznek, vagy kockázatos technológiáknak (pl. atomenergia) nyújtanak jelentős állami támogatásokat.

Mi az Európai Unió és a tagállamok álláspontja a klímavédelmi és energetikai célok konkrét megvalósításáról? A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv célja egy alacsony szén-dioxid kibocsátású európai gazdaság kialakítása a kontinens versenyképességének és ellátási biztonságának megerősítése mellett. Ezen ambiciózus cél eléréséhez kötelező érvényű mérföldköveket határoztak meg 2020-ra és 2030-ra. Az EU 2020-as klímavédelmi és energetikai keretrendszere 2020-ig elérendő célként határozza meg a szén-dioxid kibocsátás 20%-os csökkentését, a megújulók 20%-os részesedését a villamosenergia-mixben, és az energiahatékonyság 20%-os növelését. A kibocsátáscsökkentés eszközeként vezették be Európában a világon elsőként a Kibocsátáskereskedelmi Rendszert (EU ETS), amit mára sok más ország és régió is átvett.

A 2030-as célok eléréséhez azonban még többet kell tenni. A 2014-es kemény politikai tárgyalásokat követően a tagállamok megegyeztek a legkisebb közös nevezőben: a szén-dioxid kibocsátást legalább 40%-kal kell csökkenteni, a megújuló energia arányát legalább 27%-kall kell emelni (ez uniós szinten kötelező érvényű), és az energiahatékonyságot legalább 27%-kal kell növelni. Még hosszú és kanyargós út vár ránk, amíg elérjük az EU célját, hogy alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság legyünk 2050-re. Kövessék a fejleményeket!