Az Energiewende története

Az Energiewende név eredete

Az „Energiewende” kifejezés az 1970-es években született, mikor az atomenergia ellenzői be akarták mutatni, hogy lehetséges alternatív módon fedezni az energiaellátást.

Az Energiewende szó (amit itt energiafordulatnak fordítunk), nem az elmúlt néhány év terméke. Valójában a német Alkalmazott Ökológiai Intézet (Öko-Institut) egy 1980-as tanulmányában használták először.

Ez az úttörő publikáció volt talán az első, amely azt állította, hogy alacsonyabb energiafogyasztás mellett is lehetséges a gazdasági növekedés – amely nézet később sok könyvben megjelent, például az 1998-as „Factor Four”-ban is. A korábbi publikációk, mint „A növekedés korlátai” (1972), elsősorban figyelmeztetéseket tartalmaztak konkrét megoldási javaslatok nélkül. Az Energiewende volt az egyik első, holisztikus megoldást javasló próbálkozás, ami a megújuló energiában és az energiahatékonyságban látta a megoldást. Az 1982-ben könyvként kiadott „Energiewende” alcíme „Növekedés és jólét olaj és urán nélkül”.

Az Öko-Institutot nem sokkal korábban alapították, és szponzorai között nem csak környezetvédő szervezeteket találunk (mint a Föld Barátai), hanem egy protestáns szervezetet is. A természetvédelem és a konzervativizmus Németországban mindmáig szorosan összefügg. A német konzervatív politikusokról nem lehet tehát feltételezni, hogy elleneznék a megújulókat, ahogyan máshol. Éppen ellenkezőleg, a megújulók legnagyobb szószólói közül többen a kereszténydemokrata CDU párt tagjai, mint például Peter Ahmels, aki tizenegy éven keresztül vezette a Német Szélenergia Szövetséget (BWE).

Szintén jó példa a német napenergia-aktivista Wolf von Fabeck, aki elősegítette az ország egyik első kötelező átvételi áras rendszerének bevezetését Aachenben az 1980-as évek végén. Az egykori katonatiszt akkor vált környezetvédővé, amikor látta a szénerőművek kibocsátásai miatt bekövetkező savas eső hatását, és akkor köteleződött el a napenergia mellett, amikor rádöbbent, hogy az atomerőműveket lehetetlen megvédeni katonai támadásokkal szemben. Megbeszéléseket szervezett a napenergiáról, az első alkalmakat a helyi templomban tartotta, ahol a lelkész volt egyik fő támogatója. Ilyen példa Franz Alt is, a „Der ökologische Jesus” (A környezetbarát Jézus) című könyv szerzője. Németországban számos modern templom tetején láthatunk napelemes rendszert.