Miért van szükség energiafordulatra ?

Az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése

A szén, olaj és földgáz eltüzelése éghajlatunk túlmelegedését okozza. Jelenlegi energiaellátásunk nem fenntartható. Az Energiewende fő céljai közé tartozik a szénalapú energiatermelés megszüntetése a megújuló erőforrásokra való átállással, valamint az energiaszükséglet csökkentése az energiahatékonyság fokozásával.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), mely saját kutatómunkát nem végez, hanem a nemzetközi tudományos konszenzus alapján készít jelentéseket, több ízben adott ki figyelmeztetést nemzetközi tudományos munkák alapján arról, hogy az éghajlatváltozás féktelen hatásai katasztrófához vezethetnek.

Egy 2015-ös közvélemény-kutatás arra az eredményre jutott, hogy az éghajlatváltozás a németek 55%-a szerint „nagyon komoly” probléma. Ehhez képest eltörpül a válaszadók 27%-os csoportja, akik szerint a gazdasági válság jelenti a legnagyobb problémát – a különbség oka talán az, hogy Németország gazdasága nagyon ellenállónak bizonyult az elmúlt években, részben a zöld technológiáknak köszönhetően. Nem meglepő, hogy a kutatás kimutatta, hogy az energiahatékonyság és az éghajlatváltozással szembeni védekezés a németek 79%-a szerint jót tesz a gazdasági növekedésnek, és munkahelyeket teremthet. A közvélemény-kutatás eredményei szerint a németek kevesebb mint 10%-a „klímaszkeptikus”.

A német üzleti világban alapvetően egyetértés van arra vonatkozóan, hogy a tiszta technológiák gazdasági lehetőséget jelentenek. A párizsi COP21 konferencia után például egy különféle ágazatokat képviselő, 34 piacvezető nagy- és középvállalatból álló csoport nyílt közleményben jelezte, hogy támogatja az egyezményt, és ígéretet tett arra, hogy az éghajlatváltozással szembeni védekezés élharcosa lesz. 2014-ben az Energia Világtanács (WEC) által megkérdezetteknek csupán egyharmada válaszolta azt, hogy az Energiewende hosszú távú gazdasági hasznot generál, míg 2015-ben már 54%-uk.

Mégis túl sok német ipari vállalat harcol továbbra is a károsanyag-kibocsátást szabályozó folyamatok ellen; a német acélipar 2016-ban tiltakozását fejezte ki a szénre vonatkozó árplafonnal szemben.

A német lakosság viszont kötelességének érzi, hogy tegyen valamit. Megértik, hogy Németország volt az egyik legnagyobb széndioxid-kibocsátó az elmúlt 150 évben, és vezető iparosodott államként felelősséggel tartozik más fejlődő, az éghajlatváltozás hatásaival szemben sérülékenyebb országok felé. A németek két fő vonalon vállalják ezt a felelősséget:

  1. a nemzetközi klímavédelmi finanszírozás felé való elköteleződés; és
  2. az energiafordulat.

A szénköltségvetés

Bizonyos mértékű globális felmelegedés elkerülhetetlen a klímaszakértők szerint az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt, és a felmelegedés pár évtizedig akkor is folytatódna, ha a légkör szén-dioxid-koncentrációja a jelenlegi – az elmúlt éveket drasztikusan meghaladó – szinten maradna. A tizenkilencedik századi ipari forradalom kezdete táján a légkörben 280 ppm szén-dioxid volt, ez az érték most meghaladja a 400 ppm-et.

Ahhoz, hogy a felmelegedést 2 Celsius-fok alatt tartsuk, amivel a legkatasztrofálisabb változások megelőzhetőek lennének, a szén-dioxid-koncentráció nem emelkedhet 450 ppm fölé. Sok tudós úgy véli, hogy hosszú távon jobb lenne a 350 ppm szinthez való visszatérés, de ahhoz ki kellene vonni a szén-dioxidot a légkörből – jelenleg azonban egyre növeljük a mennyiségét.

2015 végére Németország 27,2%-kal csökkentette szén-dioxid-kibocsátását az 1990-es szinthez képest, amivel felülmúlta a Kiotói Egyezményben meghatározott célt (21 százalékos csökkentés 2012 végére). Németország ennél is tovább akar menni, 2050-re 80–95%-os kibocsátáscsökkentést kíván elérni. Az ország önként vállalt 2020-ra 40%-os csökkentést, amit sajnos valószínűleg nem tud elérni, mivel még mindig magas a szénkitermelés.

Ezek a célok ambiciózusnak tűnnek ugyan, de az iparosodott világnak ezeknél is gyorsabban kell lépnie a lehetséges következmények fényében. Ha tartani akarjuk a 450 ppm-es szintet, akkor legfeljebb 1230 milliárd tonna üvegházgázt juttathatunk a légkörbe. 2014-ben hozzávetőleg 50 milliárd tonna ilyen hőelnyelő hatású gázt bocsátottunk ki. Ilyen ütemben alig huszonöt év alatt elhasználnánk ezt a büdzsét, azaz 2030-tól az egész világon nullára kéne csökkenteni a kibocsátást.

Továbbá ha elismerjük, hogy a fejlődő országoknak joguk van fejlődésük során kis mértékben növelni kibocsátásaikat, akkor a kibocsátáscsökkentés felelőssége még inkább a már iparosodott országokat terheli. Vagyis Németországnak 95%-kal kellene csökkentenie üvegházgáz-kibocsátásait, nem 80%-kal. Tegyük hozzá, hogy a károsanyag-kibocsátás visszaszorítása nem feltétlenül jelent kisebb gazdasági növekedést. 1990 és 2014 között az Európai Unió tagállamai 19%-kal csökkentették szén-dioxid-kibocsátásukat, míg 45%-os gazdasági növekedést könyvelhettek el. 2015-ben Németország gazdasági növekedése 1,7% volt, miközben az üvegházgáz-kibocsátás kevesebb mint egy százalékkal emelkedett, részben a hidegebb időjárásnak és a rekordszintű energiaexportnak köszönhetően.

A megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság a megoldás

Németországban évente több tanulmány készül arról, hogyan lehet 2030-ra 85–90%-kal csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást az életszínvonal hanyatlása nélkül. A rövid válasz az, hogy először jóval energiahatékonyabbá kell válni, hogy csökkentsük az energiaigényünket, a fűtést is beleértve. Ezzel párhuzamosan megújuló energiaforrásokra helyezzük a hangsúlyt az energiaellátásban. A közlekedési szektor komoly kihívást jelent majd, ahol sokféle megoldásra lesz szükség.

Már most sok energiahatékony technológia áll rendelkezésre, mint például LED fényforrások használata hagyományos villanykörték helyett. Ami a légkondicionálást és fűtést illeti, a passzívházak nagyon alacsony energiafogyasztás mellett is kellemes komfortérzetet nyújtanak. Végre az elektromos járművek népszerűsége is növekszik. A repülés és a távolsági áruszállítás az a két terület, ahol a megújuló megoldások komplexebb problémát vetnek fel.

A megújuló energiaforrások energiaigényünk egyre nagyobb részét kielégítik. Németországban 2015-ben a becslések szerint a megújuló energiaforrások 168 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházgáz-kibocsátást váltottak ki, amiből 103 tonna csak az energiaipar termelése lett volna. Alapvetően a biomassza is karbonsemleges, vagyis a használata során kibocsátott szén mennyisége nagyjából megegyezik azzal, amennyit a növények növekedésük alatt megkötöttek. 2015-ben a biomassza körülbelül 41 millió tonnával csökkentette a szén-dioxid kibocsátást a német fűtési és közlekedési szektorban.