Az Energiewende története

Csernobil – lassan születik változás

1986-ban felrobbant a csernobili atomreaktor, és radioaktív eső hullott Németországra. A németek elvesztették hitüket az atomenergia biztonságában, de még nem tudták, mivel lehetne kiváltani.

1986-ban felrobbant a csernobili atomreaktor, és a radioaktivitást jelző műszerek Európa-szerte jelezték, hogy hirtelen megugrottak a környezeti sugárzási szintek; a Szovjetunió egy ideig nem jelentette be a történteket. A németek a rádióban hallották, hogy nem biztonságos kiengedni a gyerekeket játszani. A lakosság bizalma az atomreaktorok biztonságosságában soha nem látott mélységbe zuhant, bár a német mérnökök és politikusok továbbra is arról biztosították az embereket, hogy Csernobil egy véletlen baleset volt – a nyilvánvalóan rosszabb szovjet technológia eredménye. Az évek során a német mérnökök és politikusok többször is kijelentették, hogy a német atomerőművek biztonságosak, és hogy itt nem is fordulhat elő olyan baleset, mint a csernobili – ilyen kijelentést Merkel kancellár koalíciója is tett 2010 augusztusában, kevesebb mint egy évvel azelőtt, hogy Fukusima miatt meggondolták volna magukat.

A kérdés 1986-ban azonban az volt, mivel lehetne kiváltani az atomenergiát. Az „Energiewende” 1980-as kiadása óta nem igazán történt változás az országban. A napenergia még mindig olyan drága volt, hogy leginkább csak a NASA hasznosította a világűrben, a Földön csak kis mennyiségű energia termelésére használták a hálózathoz nem kapcsolódó területeken. A szélenergia ugyan jól indított az 1980-as évek elején, amikor Kalifornia állam már szélturbinákkal elégítette ki villamosenergia-igényének egy százalékát, de a Reagan-kormány szakpolitikai változtatásai miatt ez a piac összeomlott. Az 1980-as évek végén csak Dánia bővítette jelentős mértékben szélenergia-kapacitását; a dán turbinagyártók voltak az első kaliforniai projektek legfőbb beszállítói.