Az Energiewende története

Az uniós bíróság kimondja, hogy a kötelező átvételi ár „nem állami támogatás”

Az Európai Bíróság 2001-ben azt a határozatot hozta, hogy a kötelező átvételi ár nem „állami támogatás”, ezért nem számít törvénytelen támogatásnak, ezzel előremozdítva a megújulók piacának fellendülését.

A megújuló energia törvény hamar a szélenergia szektor fellendülését hozta, ezért a hagyományos energiaágazat úgy döntött, megtámadja a jogszabályt. Karel van Miert EU-s versenypolitikáért felelős biztosa nyíltan kijelentette, hogy szerinte a kötelező átvételi árak illegális támogatások, és a Preussenelektra nevű német energiaszolgáltató (amit 2000-ben összevontak a Bayernwerkkel, és ebből lett az E.On Energie) úgy döntött, bíróságon dönti meg a kötelező átvételi árak rendszerét. Az ügy egészen az Európai Bíróságig elment, amely 2001-ben úgy határozott hogy a kötelező átvételi ár nem „állami támogatás”, ezért nem számít törvénytelen támogatásnak.

Bár ez a határozat az első, 1991-es kötelező átvételi árról szóló törvényre vonatkozott, és nem a 2000-es megújuló energia törvényre, a bíróság döntését széles körben mindkettőre érvényesnek tekintették. Ez az egyik oka annak, hogy a megújuló energia törvény jogszerűségét mindaddig nem vitatták, amíg 2012-ben el nem kezdte aggasztani Brüsszelt, hogy az ipari szereplők mentesülnek a megújuló energia különadó megfizetése alól.

Amint azt a Bíróság 2011-ben kifejtette, az EU tagállamok előírhatják magánkézben levő energiacégek számára, hogy a megújuló energiát „az adott villamosenergia-típus valós gazdasági értékénél magasabb áron vásárolják meg, és áthárítsák az ebből a kötelezettségből származó pénzügyi terheiket” a fogyasztókra, mert a megújuló energia „hasznos a környezet védelme szempontjából” és „az éghajlatváltozás főbb okai közé tartozó üvegházgáz-kibocsátások csökkentése szempontjából, amely folyamat ellen az Európai Közösség és tagállamai küzdelmet fogadtak.”

Hétköznapi nyelven megfogalmazva a Bíróság határozata lényegében azt jelentette, hogy a kötelező átvételi ár mindenki számára elérhető, a nagy energiavállalatokat is beleértve, tehát nem diszkriminál egy piaci szereplőt sem, így nem torzítja a versenyt. Ehelyett egy adott energiatípust népszerűsít más típusok kárára annak érdekében, hogy elérjen bizonyos, Európa-szerte támogatott, a közjót szolgáló célokat. A kötelező átvételi ár nem minősül támogatásnak, mert egy konkrét vállalat sem kap díjazást a kormánytól, és a kötelező átvételi árak költségét az energiaárat megfizetőkre hárítják, nem az adófizetőkre, továbbá nem szerepel a kormány költségvetésében.