Európai kilátások

Az éllovas – Dánia elveszíti pozícióját?

Dánia példaértékű módon függetlenné tette a szén-dioxid kibocsátás csökkentését a magas gazdasági növekedéstől. Az ország neve mára egyet jelent a zöld technológiákkal, a fenntartható társadalomfejlesztéssel és a hihetetlen mennyiségű megújuló energiaforrással operáló energiarendszerrel. A közelmúlt politikai fejleményei azonban kételyt ébresztettek az ország zöld elkötelezettségével kapcsolatban.

Szerző: Tore Keller, szabadúszó újságíró

A zöld energiára való átállást az 1970-es évek olajválsága motiválta, amikor a dán civil társadalom és a politikai rendszer megdöbbenve tapasztalta, mennyire függ az ország a külföldről importált energiától. A dánok úgy döntöttek, hogy felszabadítják magukat a függés alól, és más utat választanak.

Az első lépés az volt, hogy alaposan átkutatták az Északi-tengert olaj- és földgázlelőhelyeket keresve, hogy az erőművek többlethőjét hasznosítva és a földgáz-hálózatot kibővítve megvalósíthassák nagyszabású távfűtési terveiket.

A dánok a megújuló energia, elsősorban a szélenergia mellett tették le voksukat, és az 1970-es évek óriási koppenhágai atomellenes tömegtüntetései és heves politikai vitái nyomán elálltak az atomenergia gondolatától. Dánia még mindig importál atomenergiát Svédországból és Németországból olyan időszakokban, amikor a belföldi energiatermelés szintje alacsony, de az általános politikai felfogás alapvetően elutasítja az atomenergiát.

A klímavédelem és a környezetvédelmi megközelítés csak az ENSZ Brundtland bizottságának 1987-es klímajelentése után vált fontos szemponttá a dán energiapolitika kialakításában. 1989-ben azonban Dánia lett a világ első olyan országa, ahol jogszabályt hoztak a szén-dioxid kibocsátás csökkentése céljából, és a klímapolitika azóta is a dán energiapolitika központi pillére. A jelenlegi terv az, hogy 2050-re semmilyen fosszilis erőforrást ne használjanak energiatermelésre. Ennek eléréséhez innovációra, új technológiákra, hatalmas beruházásokra és politikai akaratra lesz szükség, valamint a társadalom és az üzleti szféra támogatására.

De ne feledjük, Dánia napjainkban is erősen támaszkodik az olajra, a szénre és a földgázra. Az autókat nem virágszirom és tündérpor hajtja. Ha nem lennének az északi-tengeri olajmezők, a dán történet egészen máshogyan alakulhatott volna. A Dánia északi partjainál a tengerfenékből kinyert olaj és földgáz az 1990-es évek óta önellátóvá tette a dánokat ezen energiahordozók terén, és ezzel egyidejűleg fellendítette a dán gazdaságot.

Az olaj- és földgázexport, az energiára kiszabott magas adók és a politikai konszenzus eredményeként a későbbi években rengeteg tengeri szélerőműpark jöhetett létre Dánia vizein. Dánia politikai célja 2020-ra az, hogy a megújuló energiaforrások 35%-os arányt érjenek el az áramtermelésben – a 2050-es cél a fosszilis tüzelőanyagok teljes kivonása az energiaellátásból.

Ezeket az ambiciózus célokat a fogyasztók finanszírozzák a minden háztartást és vállalatot sújtó energiaadók útján. A bevételt megújuló energia projektekre fordítják, mint a Horns Rev III tengeri szélerőműpark Nyugat-Jutland partjainál. Ez a harmadik szélerőműpark a környéken, és 2017-es üzembe helyezése után elég zöld energiát fog előállítani 400 000 háztartás energiaigényének kielégítésére. Összteljesítménye 400 MW lesz, ami hozzáadódik a két nagytestvér, a Horns Rev I és a Horns Rev II által nyújtott 370 MW-hoz.

A Horns Rev szélerőműpark mellett egy 600 MW-os szélerőműparkot is építenek Kriegers Flakban a Dánia, Svédország és Németország által határolt tengeren. A közelmúlt politikai fejleményei azonban kétségessé tették a Kriegers Flak-i projektet. A „közszolgálati kötelezettségi díjat”, ami Dánia számos megújuló energia projektjének finanszírozásához járult hozzá, az Európai Bizottság illegálisnak ítélte, mert a belföldi projekteket részesítette előnyben. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak új modellt kell kialakítania a megújuló energia finanszírozására – és a 2015-ben kormányra került politikusok már felvetették, hogy több projektet elvetnek, köztük a Kriegers Flak-it is. Végleges válasz 2016 őszére várható.

Dánia nyilvánvalóan választott, mi legyen az első számú megújuló energiaforrása: a szélenergia. Az ország gyakran hűvös és esős időjárása miatt Dániában a napenergia soha nem ért el különösebb áttörést. 2014-ben a villamos energia több mint 39%-át szélerőművek termelték meg. Ez világrekord. A dán vállalkozások is támogatják a zöld fordulatot. 2015-ben a dán energetikai technológiai export 9,6 milliárd euróra rúgott – ez hozzávetőleg a teljes dán exportpiac 10%-a –, amivel a Dán Energia Szövetség szerint 56 000 munkahelyet teremtett. 1990 és 2007, között Dánia gazdasági tevékenysége több mint 40%-ot emelkedett, míg a szén-dioxid kibocsátás mennyisége majdnem 14%-kal csökkent. Az üzleti szféra támogatásán felül szinte mindegyik dán politikai párt támogatja a hosszú távú 2020-as energiapolitikát. Az atommentes energiapolitika tehát széleskörű politikai konszenzust élvez az 1970-es évek olajválsága óta.

De Dániában sem teljes az idill. A klasszikus „csak ne az én szomszédomban” felfogás még mindig hátráltatja Dánia kizöldülését. Amikor pár éve szárazföldi szélerőműparkot építettek fel tesztüzemként a félreeső, vidéki Osterildben, a helyi lakosok tiltakoztak a projekt ellen, és azt mondták, hogy támogatják a megújuló energiát, de a szélerőművet építsék valahova máshova. A teszt-erőműpark végül a tiltakozások ellenére is megépült. Az utóbbi időben a tengeri szélturbinák parthoz közeli telepítése vált ki ellenállást a lakosokból.

A fenntarthatóság-orientált társadalom felé tartó, a Közel-Kelet és Oroszország energiaimportjától függetlenedő fordulatot ellenző dánok aránya azonban továbbra is alacsony. A lakosság jelentős mértékben támogatja a zöld szakpolitikákat annak ellenére, hogy mindenki máshoz hasonlóan a dánok is örülnének, ha csökkennének az energiaszámláik.

A vidéki palagáz-kitermelés lehetőségeit kutató legújabb projektek a helyiek ellenállásába ütköztek. Aggályaik elsősorban a biztonságra irányultak, és a kertjük tövében épülő esetleges palagázüzem méretére. Ez visszafogta a palagáz feltárására tett kísérleteket. A 2015-ös választások után alakított kormány azonban nyitottabb a palagáz projektek iránt.

Dánia ugyan sikerrel csökkentette hatását a világ éghajlatára, és egyre nagyobb mennyiségben használ zöld energiát, a dánok azonban talán nem olyan zöld szemléletűek, mint amilyennek tűnnek. A WWF közelmúltban kiadott jelentése szerint a dánok a bolygó negyedik legtöbbet szennyező népe, ha belevesszük a külföldi importot is, a nagy mértékű külföldi utazásoktól a többi iparágnál kevésbé szabályozott mezőgazdasági ágazatig.

Helyi szinten azonban sokat foglalkoznak az éghajlatváltozás ügyével. Samsoe szigete 100%-ban mentes a fosszilis erőforrásoktól. Közösségi szinten szélturbina szövetkezetek szerveződnek, amelyeknek jellemzően 1–3 szélturbinájuk van kisebb városok vagy ipari területek közelében. Ilyen szövetkezet az ország minden részén található. Körülbelül 40 000 dán állampolgárnak van tulajdoni részesedése Dánia több mint 5200 szélturbinájában.

Dániát az 1970-es évek magas energiaárai kényszerítették a zöld útra, és az ország megmutatta a világnak, hogy átfogó hosszú távú energetikai tervezéssel, a zöld energiára irányuló ösztönzőkkel és lakossági támogatással csökkenthető a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség. Németország is arra törekszik, hogy GDP-jét függetlenítse a fosszilis energiahordozóktól – de a dánok előbb valósították ezt meg. A következő években az új kormány szakpolitikái döntik majd el, hogy Dánia képes lesz-e az élvonalban maradni vagy elveszíti pozícióját a zöld mozgalom éllovasaként.