Európai kilátások

Ausztria és az osztrák energiafordulat: A passzív politikusok jelentik a legfőbb kockázatot

Ausztria első ránézésre igen jól teljesít az energiaiparban: 2014-ben a bruttó összes energiafogyasztás 33%-át megújuló energiaforrásokból fedezték.

Szerző: Johannes Wahlmüller, Global 2000 – A Föld Barátai, Ausztria

Az osztrák kormány támogatja az európai szintű kötelező megújuló célokat, és ellenzi az atomenergia-ipar állami támogatását. De klímavédelmi téren jelentős bajok is vannak. Ausztria nem teljesítette kiotói céljait: az üvegházgáz-kibocsátás ahelyett, hogy 13%-kal csökkent volna az 1990-es szinthez képest, 2012-re 2,5%-kal nőtt. Ezért Ausztriának összesen 71,55 millió tonnányi szén-dioxid kibocsátási egységet kellett vásárolnia. Ennek az ország elmúlt két évtizedben folytatott klíma- és energiapolitikájában mélyen gyökerező okai vannak.

A múlt építőkövei

Ausztriában a megújuló forrásokból történő energiatermelés vízenergiára és biomasszára épül. A viszonylag kicsi ország negyedik helyen áll Európában vízenergia terén. Ausztria vízenergia-termelésének főbb fejlesztései húsz évvel ezelőtt lezajlottak. Napjainkban alig maradt vízenergia-potenciál. Ugyanez igaz a biomasszára is, tehát a „hagyományos” megújuló energiaforrások potenciálját már jelentős mértékben kiaknázták.

Az osztrák kormány ugyanakkor nem mutatkozott különösebben nyitottnak az új megújuló energiaforrások, a szél- és napenergia irányában. A villamosenergia-szektorban tehát sok éven át fokozatosan csökkent a megújuló energia aránya, miközben a fosszilis energia részesedése emelkedett. A 2011-es fukusimai atombaleset után jelentős mértékben átalakították az osztrák „Ökostromgesetz”-et (a német megújuló energia törvényhez hasonló jogszabályt), hogy több szél- és napenergiának biztosítson hálózati hozzáférést. Ez a reform azonban túl későn lépett hatályba a 2012-ben lezárult kiotói időszakban, de így is az osztrák villamosenergia-szektor energiafordulatának új kezdetét jelentette. Ausztriában 2020-ra várhatóan 80%-ra nő a megújuló energiaforrásokból származó áram aránya, amivel az ország visszaszerezheti vezető pozícióját. A 2015-ös párizsi klímakonferencián (COP21) Faymann kancellár és Rupprechter környezetvédelmi miniszter bejelentette, hogy 2030-ra a villamos energia 100%-a megújuló energiaforrásból származik majd. Faymann azonban 2016 májusában lemondott kancellári tisztségéről anélkül, hogy ezt az ambiciózus célkitűzést hivatalos jogszabályban rögzítette volna.

Úttörők és a politikai támogatás hiánya

A villamosenergia-szektor ugyan fontos szerepet játszik az ország energiafordulatában, a klíma- és energiapolitika azonban más figyelemre méltó területeket is magába foglal, például az építőipart. Az épületek teszik ki az osztrák végső energiaigény körülbelül egyharmadát. Ausztria úttörő e téren, itt van Európában a legnagyobb passzívház-sűrűség. A fűtési szektorban 34%-kal csökkent a szén-dioxid kibocsátás az 1990-es szinthez képest, és ez még bőven fokozható.

Ezt a sikert az épületfelújítást ösztönző támogatások lendítik leginkább előre, valamint a magasabb energiahatékonysági követelmények számos államban (az épületeket ugyanis állami szinten szabályozzák). A központi kormány és a szövetségi államok által elfogadott legutóbbi, az épületek energiahatékonyságát célzó stratégia azonban 2008-as, és az épületfelújítások energiahatékonysági előírásainak szigorítására irányuló legutóbbi cselekvés is 2010-ben történt. A kormány 2015-ben ráadásul felére csökkentette az épületek korszerűsítésére nyújtott támogatást. Ezért az évi körülbelül 1%-os felújítási arány aggasztóan alacsony marad. Ez azt jelenti, hogy Ausztriának száz év kellene, mire a teljes épületállományt felújítják. Az építészek már elkezdték építeni az első „energia plusz” házakat, amelyek egy év alatt több energiát termelnek, mint amennyit elfogyasztanak. Az építőipar energiahatékonysága terén azonban több politikai támogatásra van szükség, hogy a múlt sikerét a jövőben is folytatni lehessen.

Míg az építőipar energiahatékonysága lassan nő, a fosszilis fűtési rendszerek aránya továbbra is magas: 3,7 millió háztartásból körülbelül másfél millióban még mindig földgázzal, olajjal vagy szénnel fűtenek. 616 000 háztartás kapcsolódik a távfűtési rendszerekhez, amelyek 55%-át fosszilis tüzelőanyaggal működtetik. Sokat kell még tenni ahhoz, hogy Ausztria energiafordulata újra sínre kerüljön. Az osztrák jogalkotók azonban sajnos aggasztóan passzívak, és az alacsony olajárak tovább nehezítik a fejlődést.

Ausztriában még mindig a közlekedési szektor jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Ebben az ágazatban 2014-re 57,6%-kal nőtt az üvegházgáz-kibocsátás az 1990-es szinthez képest. A jogalkotók nem állnak elő javaslatokkal a valós kibocsátáscsökkentésre, de az osztrák WIFO gazdasági intézet kiszámította, hogy 3,8–4,7 milliárd eurónyi környezetkárosító támogatás ment el a fosszilis erőforrásokra. A közlekedési szektor körülbelül 2–2,2 milliárd euró környezetvédelmi szempontból káros támogatást kapott. Ezért a magas arányért elsősorban az adókedvezmények felelősek, például a dízel esetében. A közlekedési módok megoszlásának megváltoztatására irányuló ösztönzők továbbra is alacsony mértékűek. Nincsen érdemi dekarbonizációs stratégia a közlekedési szektorra.

Komoly kihívások várnak ránk

Ausztria általánosságban véve sok szempontból úttörő, de a jogalkotók nem cselekszenek olyan határozottan, mint kellene. Egy 2014-es közvélemény-kutatás eredményei szerint az osztrákok 79%-a támogatta a fosszilis energiahordozók gyors kivezetését, az országban azonban még mindig nincsen erre hosszú távú kormányzati stratégia. Ez komoly hiányosság, mivel erős gazdasági érvek szólnak a mielőbbi cselekvés mellett. Az osztrák energiaigény körülbelül 64%-át importtal kell kielégíteni. A fosszilis energia importjáért fizetett összeg 2014-ben elérte az évi 11,4 milliárd eurót.

Ennek következtében még sokat kell tenni, ha Ausztria újra az energiafordulat igazi éllovasa szeretne lenni. Ezt a változást politikai cselekvéssel és ambiciózus dekarbonizációs stratégia megvalósításával lehet elérni.