Kérdések és válaszok

Miért nem elegendőek az alacsony szén-dioxid kibocsátású célok?

Németország egyszerre akar küzdeni az éghajlatváltozás ellen és csökkenteni az atomenergia kockázatait. Az atomenergiát elutasítja annak kockázatai, költségei és az atomhulladék kezelésének megoldatlan volta miatt. Ráadásul nincsen gazdasági érv arra, hogy fontos szerepet játsszon a világ energiaellátásában.

Németország fel akarja venni a harcot az éghajlatváltozás ellen, le akarja szerelni az atomerőműveit, és megbízható, megfizethető, tiszta energiaellátásra akar átállni. A klímacélok és a kibocsátáskereskedelem hozzájárulnak ezen célok némelyikéhez, de nem mindegyikhez, ezért a német kormány átfogó, hosszú távú klíma- és energiastratégiát követ, különféle szektorokra és technológiákra vonatkozó szakpolitikákkal.

A kibocsátáskereskedelem fontos eszköz, de önmagában nem vezet el a németek által áhított célhoz. A kibocsátáskereskedelemben a költség a fő mechanizmus, tehát a cselekvéseket azok költséghaszna szerint rangsorolják, ami azt eredményezi, hogy a legolcsóbb projekt valósul meg legelőbb. A járulékos eredmény az, hogy sok arra érdemes beruházás nem valósul meg, hacsak egy befektető nem azt találja a legolcsóbb megoldásnak. Ami a megújulókat illeti, a szárazföldi szélenergia gyakorlatilag mindig legyőzi a versenytársait, tehát a kibocsátáskereskedelem kifejezetten alkalmatlan arra, hogy a megújulók minden típusát fellendítse.

A németek számára az a cél, hogy az energiafogyasztást olyan szintre csökkentsék, amit a megújulók képesek az életszínvonal emelése mellett is kielégíteni. Népszerűek az olyan kérdések, hogy „Mikor veszi fel a napenergia a versenyt a szén- és atomenergiával?”, de se a nap- vagy szélenergia, se más megújuló energiaforrás nem képes egymagában kiváltani a hagyományos energiát – csak a megújulók keveréke. A kibocsátáskereskedelem csak a legolcsóbb opciót segíti megvalósulni, ezért nem segíti elő egy ilyen sokoldalú megújuló mix létrejöttét, így önmagában nem elég a német célok eléréséhez. Az ország döntéshozóinak meggyőződése, hogy szükség olyan szakpolitikákra van, amelyek fokozatosan növelik az energiahatékonyságot napjaink technológiáival (amit a kibocsátáskereskedelem tesz), és olyan szakpolitikákra is, amelyek az innováció motorjai a kezdetben drágább, de idővel versenyképessé váló technológiák terén (mint a német kötelező átvételi árak).