Kérdések és válaszok

Túlreagálta Németország Fukusimát?

Volt néhány atompárti ország, amelyek nem változtatták meg alapvetően az atomról alkotott elképzelésüket Fukusima után, de a többség Németországhoz hasonlóan reagált. Az atomenergia németországi kivezetésére 2000 óta készülnek, így a 2011-es döntés csak Merkel kancellár álláspontjának hirtelen megváltozását jelzi, nem az általános német véleményét.

Az atomenergia kivezetése régóta készülő folyamat volt, de a kormány döntése, hogy nyolc atomerőművet leállítsanak a fukusimai baleset utáni héten, így is meglepetést okozott. Németországban azonban erős politikai konszenzus övezi az atomenergia kivezetését. Az atomerőművek leállítását szorgalmazó első, 2000-es megállapodás óta arról zajlik a politikai vita, hogy hogyan végezzék el az atomenergia kivezetését, nem arról, hogy megtegyék-e.

Míg egyes országok – mint az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország – nem változtattak alapvetően atompolitikájukon Fukusima után, Merkel kancellár koalíciója hirtelen 180 fokos fordulatot tett. A közvélemény azonban nem változott sokat; a német lakosság túlnyomó része támogatta Schröder kancellár atomenergia-kivezetési megállapodását. Egy közvélemény-kutatás válaszadóinak 65%-a támogatta 2010 áprilisában is – amikor a frissen újraválasztott Merkel kancellár jelezte, hogy el akarja vetni Schröder intézkedését.

A fukusimai baleset hatására az atomenergia kivezetésének német támogatottsága „csak” hat százalékkal nőtt 71%-ra, ami nem óriási különbség. Összehasonlításképpen egy amerikai közvélemény-kutatás majdnem egy évvel Fukusima után azt mutatta ki, hogy a felnőttek 41%-a tartja magasabbnak az atomenergia kockázatát annak előnyeinél, míg ugyanez az arány egy évvel korábban 37% volt – mindkét esetben tíz százalék körüli az eltérés.

De míg a német lakosságra aligha mondhatnánk, hogy pánikba esett, Merkel kancellár határozottan megijedt. Ha csak folytatta volna a korábbi atomenergia-kivezetési tervet, és sietősebbre fogta volna, az eredmény talán nem lett volna olyan káros, de gyakorlatilag egy éven belül kétszer hátraarcot vezényelt a német energiapolitikának. Merkel 2011-es hirtelen nézőpontváltását valószínűleg két fő tényező okozta: a közelgő állami választások Baden-Württembergben, amin Merkel pártja kikapott, és a Fukusima utáni zajos atomellenes tüntetések.

Országok az atomenergia ellen

Németország nem reagált hevesebben, mint a legtöbb másik ország. Északon Dánia már korábban, a fukusimai baleset előtt kitűzte a célt, hogy 2050-re teljes energiaszükségletét megújuló forrásokból fedezi. Délen Olaszország – a világ hetedik legnagyobb gazdasága – egy 1987-es népszavazáson megszavazta az atommentességet, és amikor Berlusconi elnök 2011 júniusában megpróbálta megváltoztatni ezt a döntést, az olaszoknak sikerült az, ami utoljára 1995-ben: érvényes népszavazást tartottak a szavazásra jogosultak többségének részvételével. A szavazók több mint 94 százaléka elutasította Berlusconi atomterveit, és ez az esemény nagyban hozzájárult pár hónappal későbbi politikai vereségéhez.

Olaszország és Németország között Svájc is tett visszafogott lépéseket afelé, hogy az ország 2034-re atommentes legyen. Ausztria – ahol már 1978-ban elutasították az atomenergiát – 2012-ben egy lépéssel tovább ment, megtiltotta a közműszolgáltatóknak, hogy 2015-től kezdve atomenergiát importáljanak külföldről.

Belgium egy ideig sokat szerepelt a hírekben, mert nem volt kormánya, de amikor végre 2011 októberében megalakult az új kormány, egyik első döntése az atomenergia 2015-tel kezdődő kivezetése volt. Németország nincs egyedül az atomenergiára vonatkozó véleményével; egy nagyobb ellenállási mozgalom része.