Kérdések és válaszok

Németországban reneszánszát éli a szén?

2016-ban csak egy új szénerőmű építését készítették elő. Az elmúlt néhány évben épített szénerőműveket a kibocsátáskereskedelem első fázisában kezdték tervezni, ami kudarcot vallott a földgázalapú energiára történő átállás terén. De a megújulók egyre nagyobb mértékben képesek kielégíteni az energiaigényt, így ez a plusz kapacitás jó eséllyel nem lesz jövedelmező. 2014-ben a kőszén és barnaszén alapú áramtermelés több mint 6%-kal visszaesett. A vállalatok most azon fáradoznak, hogy leszereljék a kapacitástöbbletet. Fukusima óta egyetlen szénerőművet se vettek bele a közműellátási tervekbe.

A Németország energiafordulatával kapcsolatos egyik fő aggály a szénenergia szerepe. 2015-ben komolyan szóba került a szén esetleges kivezetése. Mivel a szénszektor rengeteg bányászt foglalkoztat, jóval több munkahely forog itt kockán, mint az atomiparban – ez az egyik ok, amiért az atomenergia kivezetése politikailag könnyebb lépés volt. De a szakszervezeti vezetők egyre inkább elfogadják, hogy a szénkitermelés leállítása elkerülhetetlen, és most már nem megakadályozni próbálják a folyamatot, hanem alakítani. A tárgyalások tehát arról folynak, melyik évtizedben zárják be az utolsó szénbányát és szénerőművet, és hogyan legyen az átállás előnyös a dolgozóknak és közösségeiknek.

Az újonnan üzembe helyezett szénerőművekről szóló közelmúltbeli jelentések is sok figyelmet kaptak. Miközben Németország 2022-ig leszereli atomerőműveit, több helyet kapnak a hálózaton a szénerőművek, amelyeket a megújulók más helyzetben kiszorítanának. A megújuló áram jelenleg elsősorban a földgázból termelt villamos energiát váltja ki, ami most drágább a szénenergiánál. A földgáz eltüzelése körülbelül feleannyi szén-dioxid kibocsátással jár, mint a széné. Az éghajlat szempontjából jobb lenne, politikailag mégis kemény dió lenne a szénenergiáról a földgázenergiára való átállás. Németország szinte az összes felhasznált gázt importálja, 40%-át Oroszországból, és a németek bányásszák a legtöbb barnaszenet. A becslések szerint 35 000 munkahely forog kockán a Garzweiler régióban, ami kevesebb, mint a megújuló szektor munkahelyeinek egytizede.

Attól függően azonban, hogy milyen gyorsan nő a megújulók részesedése az energiaellátásban, az új szénerőművek egyre kevesebb órát működnek majd évente. Egy 2013-as, a brit kormány számára készült tanulmány szerint a németországi új szénerőmű-építések megugrása a 2007–2008-as időszak kedvező piaci környezetének tudható be. A tanulmány leírja, hogy „Németországban belátható időn belül egy új szénprojekt sem kap zöld utat a jelenleg építés alatt állókon kívül.”

A 2011-es atomenergia-kivezetés óta valóban leálltak az új szénerőmű tervek. Egy demokráciában nem épülnek egy-két év alatt szénerőművek, tehát a 2012-ben és 2013-ban üzembe helyezett erőművek sem az energiafordulat eredményei voltak.

A Deutsche Umwelthilfe környezetvédő civil szervezet által kiadott 2013-as ábra (német nyelvű PDF) megmutatja, hogy az atomenergia kivezetésére reagálva Németország nem fogott új szénerőmű építésébe, és hat tervezett erőműprojektet le is állított.

Az atomenergia kivezetése alatt valószínűleg a megújuló áram tölti be az atom után maradó űrt. A megújulók növekedése azonban valószínűleg csak kevéssel fogja meghaladni a kieső atomenergia mennyiségét, így a barnaszén alapú energia viszonylag erős marad. A kőszénből termelt villamos energia ezzel szemben a várakozások szerint visszaszorul majd. A német kormány 2015-ben bejelentette, hogy csökkenteni tervezi a barnaszénből származó kibocsátásokat. Ha ezek a tervek törvényi erőre emelkednek, a barnaszénből termelt energia is visszaeshet az atomenergia kivezetésének idején.

Bárhogyan is alakul, a szén kivezetése hivatalos bejelentéssel vagy anélkül, de elkezdődik az atomerőművek leállítása után, 2022 végén – pusztán azért, mert nem marad más a német energiaellátásban, amit a megújulók kiválthatnának.