Kérdések és válaszok

Miért tér át Németország a kötelező átvételi árakról az árverésekre?

Az Európai Bizottság 2014-ben a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatásában felszólította a tagállamokat megújulóenergia-politikájuk összehangolására. Az országoknak át kell térniük az árverésekre, amennyiben ez nem okoz súlyos kárt a belföldi piacon.

A német kormány tagjai azzal érveltek a szakpolitikai váltás mellett, hogy az Energiewende első fázisa (a megújulók 25%-os részesedésének elérése a villamosenergia-mixben) a megújulók gyors növekedésére épült, míg a második fázis (a megújulók 50%-os részesedésének elérése) koordináltabb megközelítést igényel. Valójában nem végeztek semmilyen vizsgálatot annak felmérésére, hogy Németország jelenlegi helyzetében a kötelező átvételi árak rendszere vagy az árverések kedvezőbbek.

Ez a változtatás lehetetlenné teszi a megújuló villamos energiára vonatkozó célok túllépését. A megpályázott kapacitásmennyiség nem feltétlenül épül meg, ha a nyertes ajánlatokról az építkezés kezdetére kiderül, hogy a megtérülést nem biztosító alacsony árakra alapozták őket; ebben az esetben nem is teljesül a cél. De a cégek egy bizonyos ár fölé nem fognak menni, mivel akkor nincs üzlet, azaz nincs vevő.

Az árverésekre való áttéréssel a német döntéshozók ki is hátrálnak a tűzvonalból. A fotovoltaikus energiatermelés növekedését például éveken át keserű vita övezte Németországban. Miközben a kormány eredetileg csupán évi egy gigawatt telepítését célozta meg, a 2010–2012-es időszakban átlagosan évi 7,5 GW épült ki. Ebben az időszakban a napenergia aránya rendkívüli mértékben megugrott, mivel a napelemek ára gyorsabban zuhant, mint amire bárki számított volna. A kötelező átvételi áras rendszerben a rossz ár a kormány hibája. Ha azonban az árverések vallanak kudarcot – akár az árak lenyomásában, akár a teljes árverésre bocsátott kapacitás kiépítésében –, az eredmény a piac hibájának tekinthető. Nem nehéz megérteni, miért az utóbbit választanák a döntéshozók.